Lagerfeldnél jártam

így nézhet ki az asztala, munka közben

Karl Lagerfeldet nem kell bemutatnom senkinek, biztos vagyok benne, hogy azok is ismerik a nevét (legalább filmbeli ruháit), akiket egy pillanatig sem érdekel a divat.

Sajnos személyesen nem találkoztunk, de egy kicsit közelebb kerülhettem a munkájához.

Láttam, milyen lehet az asztala, mikor dolgozik, hogyan rajzolja le terveit, anyagminta darabkákkal, kiegészítő megjegyzésekkel ellátva azokat, hogyan válnak ezekből ruhadarabok (köztük a leghíresebbek!), hogy lesznek megfelelő kísérőik a táskák, gombok és cipők, és hogy kerülnek ezek végül reklámplakátokra.
Láttam, hogy sikerült a műhelyében a kétszegélyes kabátzseb, a stircelt gomblyukak és mennyire tudták lekeskenyíteni egy szövetruha vállpántjait, hogy a belső varrásszélességből semmi ne látszódjon kívül.
Némelyik ruha olyan karcsúra lett szabva több sornyi szűkítővarrással, hogy legszívesebben két kezembe fogtam volna a derekát.

A németországi Bonnban nyílt kiállítás egyfajta szakmai önéletrajzként mutatja be a tervező életének egyes állomásait.

A hamburgi születésű, de később édesanyjával Párizsba költöző, 20 év körüli (a születési dátuma vitatott) fiatalember egy gyapjú kelméket forgalmazó szakmai egyesület versenyén pályázott a saját készítésű-tervezésű kabátjával. Megnyerte és ez a kabát a cég kollekciójába is bekerült. A mostani kiállítás egyetlen darabja, amit újra kellett varrni, a régit gondolom, eladták.

1954.
A vállat széles csónak kivágással szabadon hagyja, hátul V kivágással szabott.

Balról a második, felismeritek?

Az 1960-as évektől szabadúszóként kezdett dolgozni Valentino, Fendi és Krizia divatházaknak. A Fendivel való együttműködés azóta is tart, a szakmában egyedülálló módon, több, mint 50 éve dolgozik velük.

A kiállítás "Fendi részlege" a tervekkel és a kész modellekkel.

Ott a fekete-fehér ruha a rajzról! 

1972-től a Chanel vezető tervezője, 1983-ban a Chloé kollekció meghozta a világhírnevet is.

Ez a narancssárga, kövekkel kirakott villanykörtés ruha az egyik kedvencem volt a kiállításon.
Bár a fotón nem látszik, de sok-sok karcsúsító varrás teszi a gyapjúszövetet légiessé.

Az ezredforduló tájékán üzleti kapcsolatba került több, az átlagemberek által is elérhető világmárkákkal, különböző címke variációkkal találkozhatunk Lagerfeld darabokkal a plázákban is.

Az "újra-felfedezett tweed" kollekció.
A lazac kosztüm teteje még a vastag, hurkolt gyapjúszövet, az alja már muszlin.
A két végletet szalagos gyöngykupac vezeti át.

XIX. század által ihletve 1990-ben.

Balról a negyedik, fekete, fehér galléros ruha hökkentett meg nagyon.
A magasan záródó, nagyon komolynak tűnő szoknyás összeállítás alján több sornyi, "összevissza" felvarrt gyöngy kandikált ki, alsószoknya jelleggel.

Sajnos ennél jobb képet nem találtam, pedig a fehér szőrmés bukósisak alatti fekete ruha nagyon klassz!

A "Papír Palota" modelljei az alkalmi ruhák.