2015. július 28., kedd

S(m)okkolt Carmen

A nagyítható fotók itt, a leírás a Burda weboldalán olvasható.





gumírozás belülről
gyakoroltam egy próbadarabon

2015. július 21., kedd

A nagy dzsemfixáló teszt



Múlt héten, szerencsémre a nagy hőség előtt, nekiláttam az évi rendes sárgabaracklekvár főzésének. Évek óta látom, hogy ilyentájt a boltokat elöntik a zselésítő porok garmadái, és már odáig ment ez a verseny, hogy külön porkeverékek készülnek szilva- és baracklekvár készítéséhez is.
Érthető, a "mézes-mustáros csirke" por is külön tasakban van a "pörkölt alap" portól, bár hús-hús, mégsem ugyanazokra az aromákra számítunk.
Gyanakvó vagyok az ilyen tasakokkal szemben, de nyitott is, szóval hirtelen felindulásból vettem háromféle zselésítőt, köztük egy kifejezetten baracklekvárhoz valót.

(Megnyugtatásul írom le, hogy az idei baracklekvárom többsége azért hagyományos módon készült, celofános borítással, hogy jól besűrűsödjön. Sosem hámozom le a sárgabarackot.
Zselésítőt csak akkor szoktam használni, ha cukormentesen főzöm a lekvárokat, és nem bízom a szárazdunszt "áldásos" tartósító és fertőtlenítő hatásában, bár tegnap egy kedves ismerősöm meggyőzött róla, hogy tökéletesen tart a befőtt azzal is.)

Nézzük a konkrétumokat:

1. "L" betűs márkanéven futó Dzsem fixáló 3:1

Egy tasak hozzávalói: 1250 g gyümölcs, 350 g cukor vagy édesítőszer.
Összetevők: dextróz, pektin, citromsav, kálium-szorbát, kálium-citrát, növényi zsír.
Elkészítés ezzel: előbb a kimért mennyiségű cukorból elvéve egy kis mennyiséget, azt összekeverve a tasak tartalmával és a darabolt gyümölccsel, felforraljuk. Csak forrás után rakhatjuk hozzá a többi cukrot.
3-5 perc főzési idő és üvegezhető.
Dunsztolást nem igényel.

Az én tapasztalataim:
Ez a többi közül a legsavanyúbb, mert bár nem írják az összetevőknél az arányokat, valószínűleg a citromsav teng benne túl.
Ettől persze, ez lett a legvilágosabb színű lekvár is.  Sokan szeretik, ha a barack dzsem szép sárga.
A három példából ez lett a leghígabb, vagy a leglassabban megszilárduló is, de azért jóval sűrűbb, mint amit csak cukorral tettem el, hagyományos módon.

2. "H" márkájú Zselésítőszer baracklekvár készítéséhez

Egy tasak hozzávalói: 1250 g gyümölcs, 500 g cukor vagy édesítőszer.
Összetevők: maltodextrin, pektin, citromsav, szorbinsav, aszkorbinsav, pálmaolaj. Gluténmentes!
Elkészítés ezzel: a tasak tartalmát elkeverjük a darabolt gyümölccsel, felforraljuk. Csak forrás után rakhatjuk hozzá a többi cukrot.
5 perc főzési idő és üvegezhető.
Dunsztolást nem igényel.

Az én tapasztalataim:
Messze a legédesebb a többi példa közül, de ez nem meglepő,ugyanannyi gyümölcshöz jóval több cukrot kell adni. Őszintén szólva, hagyományos eljárással sem adok ennyi cukrot a lekvárhoz. Ezt szerintem csak az válassza, akinek az emlékeiben a Nagyi jó édes kanalazni-valója él.
A három közül ez mondanám a közepesen sűrűnek, nem kötött bele azonnal az üvegbe, pár nappal később is csak sűrűn folyósnak láttam (levegőn, a mintapohárba azért beleköt).
Aki allergiás a gluténre, szintén ezt válassza!

3. Dr. nevű Dzsemfix Szuper 3:1

Egy tasak hozzávalói: 1250 g gyümölcs, 350 g cukor vagy édesítőszer.
Összetevők: fruktóz, pektin, dextróz, citromsav, szorbinsav. Glutént tartalmaz!
Elkészítés ezzel: A tasak tartalmát, a kimért cukrot, és a darabolt gyümölcsöt rögtön az elején összekeverve tegyük a tűzre, és forraljuk fel.
1-3 perc főzési idő és üvegezhető.
Dunsztolást nem igényel.

Az én tapasztalataim:
A háromból ez a közepesen eltalált íz. Se nem savanyú, se nem töményen édes. 
Pár óra alatt beleköt az üvegbe, ez a legsűrűbb, legzselésebb állagú. Bevallásuk szerint a hígabb gyümölcshöz (őszibarack, ringló) dupla tasak kell, ezt teszteltem is, mindkettőből főztem múlt héten és valóban, hígan folyósak maradtak. Ha így szeretjük, akkor a sárgabarackból tegyünk többet hozzá, akkor talán kevésbé köt meg. 
Ez készül el a leggyorsabban, hiszen egyszerre, egy forralással kerül bele minden hozzávaló és akár 1 perc után elzárhatjuk alatta a gázt. Ugyan nekem nem gond 3-5 percet várni sem (vagy 10-et), és akkor el is mosogatom a már nem szükséges edényeket.

Összegzés: 

A kémiához nem értek, nem is szeretnék a netről összeszedett infókkal kérkedni, hogy mely összetevő mennyire káros vagy nem, mennyire műanyag vagy sem. Háztartási (kis)felhasználóként nekem a harmadik jött be, az a középút megoldás, a legkevésbé komplikált, de mi nem vagyunk glutén érzékenyek (és a papíron írja, hogy van benne). 

Ha teljesen őszinte szeretnék lenni, akkor szerintem a cukor+kis citromsav+késhegynyi natrium benzoát száz százalékos eredményt ad télire és csak pár perccel hosszabb a főzési ideje, amíg elfő a habja. 
A szárazdunszt viszont ilyenkor szükséges, de nem macerás, ha van egy üresen álló hűtőtáska, egyszerűbb abban lassan kihűteni az üvegeket, mint paplanokkal sátortábort építeni a lakás egyik sarkában. Kétségtelen viszont, hogy aki évi 50 üveg baracklekvárt tesz el, annak egy hűtőtáska mérete bakfitty.
A régi módszernek egy hibája van, frissen híg, de megoldható, ha dupla réteg celofánnal fedjük le. Azalatt 1-2 hónap alatt egész komolyan besűrűsödik.
Állítólag ez a régi módszer is működik édesítőszerrel, annak tesztelése ezután következik (de eredményről majd csak jövőre írok, hogy valóban elállt-e).

Azóta jártam más üzletben, találkoztam másfajta zselésítőkkel, szóval a kép nem teljes, de őszinte!

2015. július 6., hétfő

Modernizált parasztblúz

Ebből majdnem UFO lett.

Hogy mi az az UFO? A magyarázatát és a teljes leírást a Burda magyar nyelvű weboldalán olvashatjátok.

Ragasztós közbélésből szabott csíkokkal oldottam meg,
hogy a ferde szálirányú részek ne nyúljanak el munka közben.




2015. május 17., vasárnap

Lagerfeldnél jártam

így nézhet ki az asztala, munka közben
Karl Lagerfeldet nem kell bemutatnom senkinek, biztos vagyok benne, hogy azok is ismerik a nevét (legalább filmbeli ruháit), akiket egy pillanatig sem érdekel a divat.

Sajnos személyesen nem találkoztunk, de egy kicsit közelebb kerülhettem a munkájához.

Láttam, milyen lehet az asztala, mikor dolgozik, hogyan rajzolja le terveit, anyagminta darabkákkal, kiegészítő megjegyzésekkel ellátva azokat, hogyan válnak ezekből ruhadarabok (köztük a leghíresebbek!), hogy lesznek megfelelő kísérőik a táskák, gombok és cipők, és hogy kerülnek ezek végül reklámplakátokra.
Láttam, hogy sikerült a műhelyében a kétszegélyes kabátzseb, a stircelt gomblyukak és mennyire tudták lekeskenyíteni egy szövetruha vállpántjait, hogy a belső varrásszélességből semmi ne látszódjon kívül.
Némelyik ruha olyan karcsúra lett szabva több sornyi szűkítővarrással, hogy legszívesebben két kezembe fogtam volna a derekát.

A németországi Bonnban nyílt kiállítás egyfajta szakmai önéletrajzként mutatja be a tervező életének egyes állomásait.

A hamburgi születésű, de később édesanyjával Párizsba költöző, 20 év körüli (a születési dátuma vitatott) fiatalember egy gyapjú kelméket forgalmazó szakmai egyesület versenyén pályázott a saját készítésű-tervezésű kabátjával. Megnyerte és ez a kabát a cég kollekciójába is bekerült. A mostani kiállítás egyetlen darabja, amit újra kellett varrni, a régit gondolom, eladták.

1954.
A vállat széles csónak kivágással szabadon hagyja, hátul V kivágással szabott.
Balról a második, felismeritek?

Az 1960-as évektől szabadúszóként kezdett dolgozni Valentino, Fendi és Krizia divatházaknak. A Fendivel való együttműködés azóta is tart, a szakmában egyedülálló módon, több, mint 50 éve dolgozik velük.

A kiállítás "Fendi részlege" a tervekkel és a kész modellekkel.

Ott a fekete-fehér ruha a rajzról! 

1972-től a Chanel vezető tervezője, 1983-ban a Chloé kollekció meghozta a világhírnevet is.

Ez a narancssárga, kövekkel kirakott villanykörtés ruha az egyik kedvencem volt a kiállításon.
Bár a fotón nem látszik, de sok-sok karcsúsító varrás teszi a gyapjúszövetet légiessé.

Az ezredforduló tájékán üzleti kapcsolatba került több, az átlagemberek által is elérhető világmárkákkal, különböző címke variációkkal találkozhatunk Lagerfeld darabokkal a plázákban is.

Az "újra-felfedezett tweed" kollekció.
A lazac kosztüm teteje még a vastag, hurkolt gyapjúszövet, az alja már muszlin.
A két végletet szalagos gyöngykupac vezeti át.

XIX. század által ihletve 1990-ben.

Balról a negyedik, fekete, fehér galléros ruha hökkentett meg nagyon.
A magasan záródó, nagyon komolynak tűnő szoknyás összeállítás alján több sornyi, "összevissza" felvarrt gyöngy kandikált ki, alsószoknya jelleggel.
Sajnos ennél jobb képet nem találtam, pedig a fehér szőrmés bukósisak alatti fekete ruha nagyon klassz!

A "Papír Palota" modelljei az alkalmi ruhák.






2015. május 11., hétfő

van Gogh nyomában



Vincent van Gogh (holland, tehát hollandul ejtve valahogy így: Vinszent fan Hoh) 1853. március 30-án, dél Hollandiában született, Zundertben. Többször végigolvasva az életrajzát, az a fajta, a helyét nehezen találó ifjú lehetett, akinek a munka nem jött be (bár 16 évesen elkezdte), de festőművészként meg nehezen viselte, hogy a testvére tartja el.
Élt Hágában, Antwerpenben, Párizsban, Provence-ban, festőiskolákba járt, tanult (egy időben még teológiát is), festett, néha egy picit dolgozott is.
30 éves korában visszaköltözött Hollandiába, Nuenenbe, ahol közben a szülei is megtelepedtek. Két évet töltött itt, közben összejött a szomszéd fogadósné lányával, de ennek csúnya vége lett, a kislány öngyilkosságot követett el. Vincentet szégyenükben kitagadta a családja (szülei és testvérei), szóval újra kereket oldott és meg sem állt Párizsig, ahol legidősebb testvéröccse, Theo megértéssel fogadta. Egész életében csak ő jelentette Vincent számára a családot, az apja pl. úgy halt meg, hogy szóba sem álltak már egymással. Theo tartotta el akkor is, mikor már saját családot alapított, ő mutatta be neki (egy galériában dolgozva) Monet-t, az impresszionista festészetet, amit egy darabig van Gogh gyakorolt is, de aztán úgy döntött, inkább saját stílusát építi. Barátja lett Toulouse-Lautrec és Gauguin. Ez utóbbival egy pár hónapig együtt is éltek a francia Arles-ben, de annak is egy hangos veszekedés lett a vége, Vincent addig hadonászott egy borotvával, míg barátja elmenekült, Vincent meg levágta a saját fülcimpáját (állítólag direkt).
Ekkortájt 36 éves volt, és az elkövetkező nagyjából fél évet szanatóriumok és a szabadlét váltogatásával élte. Valahányszor azt hitték orvosai, hogy jobban van, mindig jött egy újabb idegroham.
Élete utolsó napján - állítólag -, egy szemésznél járt, aki megállapította, hogy az akkor még gyógyíthatatlan zöldhályogja van, hamarosan el fogja veszíteni a látását. Hogy tényleg emiatt (vagy ez csak feltételezés), de még aznap szíven lőtte magát. Két nappal később, Theo karjaiban, 1890. július 29-én halt meg, 37 éves volt.

van Gogh levágott füllel
Nagyon aktív művész volt, némely időszakában napi több képet is festett, így az öröksége 850 festmény és kb ugyanennyi grafika. Ennek nagy részét idő közben elajándékozta (pl tartozás fejében), vagy az akkori galériája kidobálta. 30 évvel később a németek jöttek rá, hogy nagyon tehetséges volt, kiállításokat rendeztek Hamburgtól Berlinig.
Nuenenben 1932-ben emeltek neki emléket, ahol az átadáson Elisabeth húga is részt vett, annak ellenére, hogy életében nem állt szóba bátyjával.


Az Eindhoven melletti Nuenen város, nem hagyja veszni a történelmi lehetőséget, turistaforgalmat kreál belőle. Létrehozták a Van Gogh Village kiránduló útvonalat, bemutatva azokat a helyszíneket, amiket Vincent lefestett az itt töltött évei alatt.

A kirándulás első pontja a festő életét bemutató múzeum.
A ház a képen nagyon hasonlít ahhoz, amit Vincent lefestett, és az eredeti is nagyjából itt állt.
A helyi kápolna sekrestyése lakta.
"Kápolna Nuenenben" 1884-ben és most.
Vincent édasapja volt a prédikátor, édesanyja pedig eltörte a lábát és nem tudott misére járni. Neki készült a kép.
St Clemens templom 1883-ban van Gogh rajzán és most.
Az egyik leghíresebb kép: "Krumplievők"
Pontosan itt állt az a ház, ahol a De Groot parasztcsalád lakott (fenti kép).
Vincent napokig járt hozzájuk beszélgetni és megörökíteni őket, pl vacsora közben.

Itt állt egykor Pieter Dekkers takácsmester háza.
A szövőszék és a szövés lenyűgözte Vincentet, nagyon sok képen örökíti meg.
A város környéki táj is inspirálta a festőt. Számos grafikán és festményen köszön vissza.



"Nyárfás út Broekdijkben", akkor még egyenesen, most egy kanyarral, 
de az épület és a kis csatorna hídja most is ott van, ahol a festményen.
Ez a Roosdonck szélmalom, ami sok grafikán és festményen jelenik meg.
Nem feltétlenül mint portré, sokszor csak a dolgozó, arató parasztok hátterében.



ma lisztet is őrölnek benne,
bár hagyományosan a víz szivattyúzása a holland malmok feladata
Len és damaszt műhely működött itt egykoron. Vincent balsorsú szerelmének bátyja működtette.
A szülői ház Nuenenben akkor és most.

a "Margó-affér" helyszíne: a szülőkével szomszédos ház, ahol a szerelme öngyilkos lett
van Gogh a parkban
Egy újabb Clemens templom, ami szerepel Vincent egyik grafikáján is.
A másik érdekessége, hogy balra állt tőle az a ház, amiben egy kis stúdiót bérelt a festő, ott születtek a leghíresebb helyi képei.
 Opwetten vízimalom van Gogh képén és most.

 Coll vízimalom

És a végén egy érdekességet is mutatok. Biztos ismerős ez a van Gogh festmény: 


Idén emlékezünk Vincent van Gogh halálának 125. évfordulójára. Nuenen városa azzal az ötlettel állt elő, hogy egy új bicikliutat építenek az évfordulóra, de nem akárhogyan, megihletve a fenti képpel.

A nappal készült fotókon még nem látszik semmi különös (ha nem keressük).
Szürkületkor már lehet gyanakodni.

és ilyen, amikor besötétedik
A járda hagyományos betonjába fluoreszkáló, tehát a világossággal feltöltődő kavicsokat "gereblyéztek", amik este sejtelmesen, zöldesen világítanak. Az oldalkorlátba épített lila fényű izzókkal teszik még látványosabbá.
Közel 1 km bicikliút Eindhoven és Nuenen között, zseniális ötlettel, a Csillagos éjszaka által megihletve. Fantasztikus, ugye?

A bemutatott van Gogh helyszínek két turista útvonalat töltenek meg, egy 5 kilométeres sétautat és egy 36 km-es kerékpár útvonalat (bicikli bérelhető).